Egon Schiele
Egon Schiele (1890-1918) osztrák festő, aki intenzív és kifejező munkáiról ismert. Schiele Tullnban, egy Bécs melletti városban született Adolf és Marie Schiele gyermekeként. Édesapja vasúti alkalmazott, anyja háztartásbeli volt. Schiele gyermekkorát tragédia jellemezte, hiszen édesapja 14 éves korában szifiliszben, húga pedig 16 évesen influenzában halt meg.
Schiele 16 évesen a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára járt, de hamar kiábrándult az ott tanított akadémikus festészeti stílusból. Inkább a művészet kifejező és érzelmi tulajdonságai érdekelték, és elkezdte kialakítani saját egyedi stílusát.
1915-ben Schiele feleségül vette Edith Harms-t, egy gazdag családból származó fiatal nőt, aki szintén érdeklődött a művészet iránt. A pár kapcsolata viharos volt, de Schiele haláláig együtt maradtak.
Schiele-t számos művész hatott, köztük Gustav Klimt, Vincent van Gogh és Edvard Munch. Technikáját merész vonalak, torz alakok és intenzív érzelmi kifejezőkészség jellemezték. Schiele munkái gyakran foglalkoztak a szexualitás, a halandóság és az emberi forma témáival.
Schiele művészi pályafutása megszakadt, amikor 1918-ban, 28 éves korában spanyolnátha következtében meghalt. Rövid élete ellenére Schiele jelentős lábnyomot hagyott a művészvilágban, merész és kifejező stílusával a jövő művésznemzedékeit inspirálta.
Íme Schiele 5 legfontosabb festménye:
-
"The Self-Seers" (1911) - Ezen a festményen két figura látható, egy férfi és egy nő, akik csukott szemmel állnak egymásnak háttal. A festmény a belső én és a tudatalatti feltárása.
-
"Dead Mother" (1910) – Ez a festmény mélyen érzelmes ábrázolása Schiele anyjának halála után. A festmény nyers és zsigeri, mutatja azt a fájdalmat és gyötrelmet, amelyet Schiele anyja elvesztése miatt érzett.
-
"Ülő nő hajlított térddel" (1917) – Ezen a festményen egy nő ül egy széken, hajlított térddel, karjait a lába köré fonta. A festmény a női forma tanulmányozása, bemutatva Schiele érdeklődését az emberi test és annak kifejezőképessége iránt.
-
"Wally Neuzil portréja" (1912) – Ez a festmény Schiele szeretőjének és múzsájának, Wally Neuzilnek a portréja. A festmény intenzív érzelmi expresszivitásáról és merész, grafikai stílusáról nevezetes.
-
"Az ölelés" (1917) – Ezen a festményen két meztelen figura látható, akik ölelésbe vannak zárva, testük összefonódik. A festmény az emberi szexualitás és az emberi forma szépségének ünnepe, és Schiele egyik leghíresebb alkotása.