Művészet a 17. században
A 17. század Európában nagy művészi teljesítmény korszaka volt, csúcsán a barokk stílus. A 17. századot gyakran a vallási művészet korának nevezik, a festészeti stílusokat az uralkodó komor hangulat és nagyszerűség uralja. Ez sok szempontból tükrözte az akkori politikai és vallási zűrzavart, olyan művekre összpontosítva, mint a halál, az ítélet, a hit, az üdvösség és az Apokalipszis. Ugyanakkor az egyik legfontosabb művészi fejlemény a művészet szekularizációja volt. A növekvő gazdagság és a kulturális kifinomultság az összes osztály körében a művészek olyan témák felé fordultak, amelyek a szélesebb közönséget vonzzák. Míg sok festmény továbbra is a vallási szertartásokat, figurákat vagy eseményeket hangsúlyozta, a művészek egyre növekvő tendenciát mutatnak be világi témák, például történelem és mitológia jeleneteinek bemutatására. Ezt befolyásolta az akkori változó politikai légkör - az 1648-as harmincéves háború vége lehetővé tette a festők és szobrászok számára, hogy művészetüket reálisabbá tegyék, miközben a klasszikus ókor iránt új érdeklődés mutatkozott. A 17. századi barokk művészet fontos jellemzője a gazdag és kontrasztos színek használata volt, a barokk művészek a merész palettát részesítették előnyben. Ennek a színességnek a nagy részét az élénk pigmentek hozzáadása adta, amelyeket az új festési technikák és módszerek tettek lehetővé, amelyek nagyobb pontosságot tettek lehetővé a festék vászonra történő felvitelében. Ebben az időszakban más új technikák között szerepelt az életnagyságú aktok kidolgozása és a realizmusra való nagyobb figyelem, a művészek fokozott figyelemmel kísérték az olyan részleteket, mint a textúra - ezt "finom festészetnek" vagy "finomabb művészetnek" hívták. Nagy érdeklődés kísérte a természeti világ lehető legpontosabb ábrázolását. Ez magában foglalta a növények, állatok és egyéb tárgyak, például gyümölcsök és virágok reális bemutatását. A realizmus újfajta érzékével nagyobb hangsúlyt kapott a mindennapi élet és a hétköznapi emberek életének ábrázolása - a "műfaj" szót használták a mindennapi témákat ábrázoló festmények leírására. A reneszánsz stílusok szintén nagy hatással voltak ebben az időszakban, különösen Olaszországban. A magas reneszánsz művészek, mint Michelangelo és Raphael, továbbra is aktívak voltak, miközben a művészek új generációi munkájukhoz hasonló stílusokat fejlesztettek ki. A barokk stílus volt az uralkodó művészeti mozgalom Olaszországban ebben az időszakban, bár a manierizmus más hatásai, sőt a naturalista festészet néhány példája is megjelent a 17. század közepén. Az egyháznak a 17. században meghatározó szerepe volt a művészet előállításában, és számos festőt egyházi intézmények, például kolostorok vagy kolostorok is foglalkoztattak. Ezenkívül a művészek gyakran pénzügyi támogatást kaptak a jótevőktől - olyan mecénásoktól, akik azt ígérték, hogy pályafutásuk során támogatást nyújtanak egy művésznek, cserébe azért, hogy életük végén megvásárolják a festményt.