Posztimpresszionizmus
A posztimpresszionizmus a 19. század végi művészeti mozgalom volt, amelyet elsősorban francia művészek fejlesztettek ki. Ez egy reakció volt az impresszionizmus ellen. A posztimpresszionizmus kifejezés először a Les Indépendants által 1884-ben rendezett kiállítás után jelent meg, és meg kellett különböztetnie ezt a radikálisabb stílust a már létező mozgalomtól, amellyel átfedő tagság volt. Olyan festők számára, mint Vincent van Gogh, Paul Cezanne vagy Paul Gauguin, művészetük ecsetet adott a modern élet új valóságához. Ez a mozgalom egy olyan korszakban alakult ki, amely hatalmas filozófiai és társadalmi változásoknak volt tanúja, ideértve a forradalmakat, az ipari forradalmat és a tudomány fejlődését. A posztimpresszionista művészetet feltűnő szín, merész kompozíció és gyakran szimbolikus képek jellemzik. A festmények megpróbálták átadni az érzelmi élmény érzését. A posztimpresszionizmus az első igazán modern mozgalmak közé tartozik a művészetben, és ez volt az egyik első tudatos erőfeszítés egy új stílus létrehozására, amely eltér az európai hagyományoktól és hatásoktól. A mozgalom neve egy Louis Leroy által írt könyvből származik, amelynek neve "Les Indépendants", és innen ered a posztimpresszionizmus kifejezés. A posztimpresszionista művészek élénk és néha színfoltokat használtak, hogy intenzív érzelmeket teremtsenek közönségükben. Gyakran festettek tájakat, különös tekintettel az időjárási körülmények és a természetes fény változására. A posztimpresszionisták elutasították a festés ötletét a stúdióikban, és inkább a realistákhoz hasonlóan az ajtón kívül festettek. A változó fények és a színhatások jobb megragadása érdekében gyakran nagy ecsetvonásokkal festettek gyorsan, miközben tanulmányozták a természetet. A post-impresszionista festők az első modern művészek között készítették a mindennapi élet valósághű jeleneteit. A posztimpresszionista művészet inspirációja elsősorban a francia vidékről származott. Tájképeket festettek Párizs közelében, valamint olyan távoli helyeken, mint Provence, Côte d'Azur és Bretagne, a városon kívüli friss levegőtől merítve ihletet. Sok művészt inspiráltak Vincent van Gogh munkái és őszintesége a mindennapi tárgyak festésében is. Ez radikális eltérést jelentett a hagyományos művészeti gyakorlatoktól, és a posztimpresszionizmust az általános tudatosság elé állította. A festők élénk színeket használtak, amelyeket hagyományosan nem láttak együtt, impastával textúrát és törött színt teremtenek a spontaneitás és az érzelem érzetének közvetítéséhez. Intenzív, természetellenes színpótlást is alkalmaztak, amelyek nem féltek túllépni a hagyományos festészeti konvenciók határain. A színek kombinációját kifejezetten kifejező tulajdonságaik miatt választották. Ez ellentétes az impresszionisták technikájával, amely vékony festékrétegek felépítését vonta maga után, hogy reálisabb, kevésbé kifejező hatást érjen el. A posztimpresszionisták korukban nagyon kritikusan fogadták az impresszionizmust. Néhány kritikus azonban bizonyos hasonlóságokat látott a két mozgalom között. Mindkettő elutasította a realizmust, mint reprezentatív művészi technikát, és mindketten úgy vélték, hogy a művészeknek több időt kell fordítaniuk a természet tanulmányozására, hogy teljes részletességét meg tudják ragadni a művükben.