Művészet a 18. században
A 18. századi művészetet elsősorban a felvilágosodás kora befolyásolta. A felvilágosodás kora a művészi kreativitás robbanását idézte elő, mivel a művészek számos művészeti formát hoztak létre, például portrékat, tájképeket és csendéleteket. Az új ötletek és találmányok átalakították a művészeti világot, és változatosabbá tették, mint valaha. A művészetben ez az új ismeret hatalmas hatással volt a stílusokra és a festési technikákra. A 18. század két leghíresebb művészeti stílusa a rokokó és a neoklasszicizmus volt. A művészek nemcsak festettek, hanem új technikákat fejlesztettek ki. Az egyik legfontosabb áttörés a fotórealizmus volt; erős hatással volt a művészekre és stílusukra. Olyan kortárs művészek, mint Rembrandt és Vermeer, a „hűség” nevű stílusban festettek, amely a teljes tárgyat nagyon részletesen megmutatta. Mindent megpróbáltak megmutatni, a legkisebbet is beleértve. Szabadságot vettek azonban bizonyos jellemzők eltúlzásával, hogy jobban megismerjék a témát. Rembrant például túlzó orráról ismert, amely a kor holland társadalmában gyakori volt. Egy másik, a 18. században népszerű stílus az "ideális" volt. Ez magában foglalta egy olyan objektum ábrázolását, amely mentes minden perspektívától vagy konkrét nézőponttól. Ezek a festmények általában nyugodt és nyugodt környezetben ábrázolták az embereket. A tárgy minden idő- és térérzet fölé emelkedett. Titian és Raphael jól ismertek idealizmusukról. A konceptuális művészet a 18. században kezdett megjelenni a festészet új technikáinak eredményeként. Ezek a stílusok olyan szempontokat emeltek ki, mint a dekoratív minták és vonalszerkezetek, ahelyett, hogy egy objektumot egy adott nézőpontból vagy részletes realizmus mellett mutattak volna be. A művészek által használt médiumok is változatosabbá váltak, a festők vászon helyett olyan új technikákat próbáltak ki, mint például a fémolaj. Ez a technika tartósabb volt, és nem sérült meg könnyen. A művészek különféle médiumokkal kezdtek kísérletezni; keverni kezdték a festék színeit is. A 18. század során a leghíresebb művészeti forma a rokokó művészet volt. Bonyolult díszminták felhasználásával járt. Az ilyen stílusú festmények nagyon kidolgozottak és sokféle színt használtak. Hangsúlyozta a ornamentikát, szemben a naturalista elemekkel. A művészek kevésbé figyeltek a reális jellemzőkre, és inkább dekoratív részletekre összpontosítottak, mint például a minták, a görgetés vagy akár a speciális fényhatások. Példa nagy rokokó művészekre: Boucher, Watteau és Fragonard. További híres művészek közé tartozik Jean-Baptiste Chardin, aki olyan stílusban festett, mint a "trompe l'oeil" vagy a "hűség". Ez a technika nagyon hatékony volt három dimenzió illúziójának létrehozásához egy sík felületen. Ennek a festési stílusnak a realizmusa váltást jelentett a hagyományos stílushoz képest, amely évszázadok óta gyakorlatban volt.