biedermeier
A biedermeier a 19. század elejéről származó művészeti stílus, amelyet klasszikus és hagyományos stílusú festészet, szobrászat, építészet és belsőépítészet jellemez. A biedermeier válasz volt a díszes rokokó stílusra a 18. században. A "biedermeier" név a német Biedermann szóból származik, vagyis átlagpolgár vagy állampolgárság, szó szerint "jó szomszédr ", középosztálybeli, tiszteletre méltó életmódot jelent. A biedermeier-festményekre jellemző, hogy a témák nem figyelemre méltóak és mindennaposak. A biedermeier mozgalom valósághűbb, a mindennapi életre összpontosító és a mindennapi embereket ábrázoló alkotásokkal reagált a romantika és az azt megelőző rokokó időszak ellen. A biedermeier-kor művészei arra törekedtek, hogy saját idejüket ábrázolják anélkül, hogy kifejeznék a múlt, jelen vagy jövő idealizált világának érzését vagy vágyát. A biedermeier-kori festményeken a társadalmi és gazdasági változások, beleértve az ipari forradalmat A középiskolai állampolgárság térnyerése tükröződött. A biedermeier-festmények inkább a háziasság témájára összpontosítottak, mint a nagy romantikus elképzelésekre. A festmények nem tartalmaztak politikai üzeneteket, ehelyett kommentálták a társadalmat olyan hétköznapi jelenetek bemutatásával, mint például az emberek, akik újságot olvasnak, zenéltek és hímzés: A művek mindennapi tevékenységeket ábrázoltak, de szociális érzéssel stabilitás és nyugalom, összhangban a biedermeieri eszmékkel. A festmények témái ártatlanok és hétköznapiak voltak; tájak, városképek, otthoni belső terek, a gyerekek játék közben vagy a munkahelyen, a nők varrása vagy olvasása, valamint a férfi portrék jellemzőek az időre. A biedermeier kori festők olyan elemeket használtak, mint a lágyság, a visszafogottság és az egyszerűség a középosztálybeli értékek bemutatására. A festményeknél használt színek általában vizesek voltak, mert az egységes felület elérése érdekében nagy mennyiségű oldószerrel hígították őket. Ezt azért tettük, hogy amikor egy kép megkapja a fényt, sziporkázni és ragyogni kezd, ami újabb érdeklődési forrást jelent a mű iránt. A biedermeieri festmények témáit általában idealizálták és távol álltak a valóságtól. A művészek harmonikus világot ábrázoltak, ahol a társadalmi helyzet egyértelműen meghatározott, megkülönböztetést tartanak fenn férfiak és nők, valamint a családtagok között, és az érzelmességet magas szinten tartják.