Romantika

A romantika, más néven romantikus művészet, egy európai művészeti mozgalom, amely a 18. század második felében keletkezett. A romantika a klasszikus festészet hagyományos technikáinak megváltoztatásából állt, új érzelmek hozzáadásával a műalkotáshoz, és természetesebbnek érezve azt. A romantikusok az élénk színek és a különböző kompozíciók használatát részesítették előnyben, ellentétben a klasszikus művészekkel. A romantikusokat nagyon inspirálta a természet, a képzelet, a jellemzők, amelyek nem jellemzőek a klasszikus művészre. A romantika az ipari forradalom és az európai politikai forradalmak reakciójaként jött létre. A hatalom megváltozott a királyoktól a demokráciára törekvő emberek felé. Emiatt társadalmi változások történtek, amelyek új témák használatához vezettek, amelyek tükrözték ezt a változást a társadalomban. A romantikusok az egyéni tapasztalatokban hittek a hagyományos szabályok helyett. A racionalizmus és a rend helyett a képzeletet, a természetet és az érzelmeket részesítették előnyben. A romantikus művészetet kifejező, érzelmi, ötletes, szellemi és látomásosnak nevezik. A művészvilág romantikája a neoklasszikus korszak klasszicizmusának reakciója volt. A romantika és a klasszicizmus közötti fő különbség az, hogy míg a klasszikus művészet betartja a szigorú szabályokat, felépítést és formát, addig a romantikus művészet inkább kísérleti jellegű és ötletes. Vannak más különbségek is, mint például a színsémák, a tárgy, a témák a formai szabályosság és a szimmetria ellen. A romantikus fő célja az érzelmek ábrázolása volt a valósággal szemben. Azt mondták, hogy a művészeket azért inspirálta a természet, mert olyan szépségektől távol keresték a szépséget, ahol nehéz volt megtalálni. A festés eltérő stílusa a díszletben bekövetkezett változásoknak is köszönhető, amelyek arra késztették a művészeket, hogy a történelmi eseményekkel szemben a tájakat részesítsék előnyben.